A performansz a jelenleg látható Silentium című kiállítás műveiből merített inspirációt. Eszembe jutottak a japán zen mesterek rajzai, radikális életvitelük és a vándorszerzetesek alakjai. Innen indult a gondolat, de tovább szárnyalt, így ne keress majd feltétlenül egyértelmű kapcsolódásokat. Az AGORA földszinti tere, különösen a lépcső, szintén meghatározó inspirációt jelentett, ezért a performansz helyspecifikus elemekkel gazdagodik.

Bár mostanában kevésbé vagyok aktív ezen a téren – inkább a konyhában találom meg a kreativitásomat –, az előadóművészet, a tánc és a mozgásszínház továbbra is velem van. Folyamatosan ötletelek, és ezzel a szemmel figyelem a világot. Az utóbbi időben az egyszerűség és a hétköznapiság kezdett érdekelni a mozdulatban és a jelenlétben, ugyanakkor egyre szívesebben vonok be saját készítésű tárgyakat vagy más művészeti ágakat, például festészetet. Így a komplexitás is jelen van, de lazábban, kevésbé kötött módon.

A butoh, ami a régi nagy szerelem, továbbra is áthatja a performansz hangulatát, de nem kizárólagosan, és most talán kevésbé szigorúan vagy komoran. Inkább egy szabadabb, játékosabb megközelítést keresek.